Az ACTH hatására a mellékveséből számos (mintegy harminc 30) hormon szabadul fel, és ezek készítik fel a szervezetet a veszéllyel való megküzdésre. A legismertebb közülük az adrenalin is, melynek hatásai közé tartozik a szívritmus gyorsítása, a vérnyomás és a vércukorszint emelése, a légvétel mélyülése és szaporábbá válása, növeli a vázizmok összehúzódásának erejét. A hormonok felszabadítása ugyanakkor nem csak ezen az útvonalon történik, mivel a szimpatikus idegrendszer a mellékvesét is beidegzi, így a hormonkibocsátást is fokozza. Ha a test belül felkészült a vészhelyzetre, az agy eldöntheti, mi legyen a külső reakció a fenyegetésre. Ha az izgalmi állapot kiváltója könnyen legyőzhető (és előny származik a győztes kimenetelű összecsapásból, mint az sokszor előfordul fajtársak közötti konfliktushelyzetekben), vagy nincs más út, mint a harc (ez a sarokba szorított patkány esete), akkor érdemes, illetve szükséges támadásba lendülni. A megfeszült izmok, a hevesen dobogó szív és a szaporán levegőt nyelő tüdő már készen állnak rá.
Üss vagy fuss - A Cannon-féle vészreakció - Felsofokon.hu a Szakmai Magazin
- Bárdi autó webáruház
- Cannon-féle vészreakció témájú tartalmak a WEBBetegen
- Adac 4 évszakos gumi test.htm
- Optikai zoom jelentése
- Bosszúállók végjáték moziműsor
- Gyermek és ifjúsági könyvek IV. | 20. oldal | CanadaHun - Kanadai Magyarok Fóruma
- Mundisal gél vélemények
- Fogtündér teljes film online
- Stressz
- Raimondi féle szintező
- Raimondi féle
Ilyenkor nagyon sok adrenalin áramlik a mellékvesevelőből a véráramba. A központi idegrendszer riadót fúj: jelentősen megnövekedik a szív, az agyvelő, a máj, az izmok vérellátása; az állat szeme kidülled, pupillája kitágul; a gyomor és a belek erei kifejezetten összeszűkülnek. Emelkedik a vérnyomás, felszökken a vércukorszint és fokozódik az anyagcsere. Mindez egyetlen célt szolgál: a fenyegető veszély gyors elhárítását. A szervezet mozgósítja összes energiáját és erejét; az állatot előkészíti a veszély fogadására. A vér ilyenkor azokban a szervekben "gyülekezik", amelyek a védekezés szempontjából a legfontosabbak. A vészreakció hamar lezajlik, amint elmúlik a veszély v. megváltoznak a körülmények, amelyek a vészreakciót előidézték, a mellékvesevelő "kifárad", de most már nincs is szükség rá, hogy fokozottan működjön ( » Stresszhelyzetek).
Cannon-féle vészreakció. | Kutyatár | Kézikönyvtár
Walter Bradford Cannon Született
1871. október 19. [1] [2] [3] [4] Wisconsin Elhunyt
1945. október 1. (73 évesen) [1] [5] [2] [3] [4] [6] Franklin Állampolgársága
amerikai Házastársa
Cornelia James Cannon Gyermekei
hat gyermek:
Marian Cannon Schlesinger
Bradford Cannon
Foglalkozása
fiziológus
szakíró
egyetemi oktató
Iskolái
Harvard Medical School Kitüntetései
Foreign Member of the Royal Society
Croonian Lecture (1918)
Baly Medal (1931)
A Wikimédia Commons tartalmaz Walter Bradford Cannon témájú médiaállományokat. Walter Bradford Cannon ( Prairie du Chien, Wisconsin, USA, 1871. október 19. – Lincoln, Massachusetts, 1945. október 1. ) amerikai orvos, fiziológus, neurológus. Munkássága [ szerkesztés]
A bostoni Harvard Egyetemen tanult, egyik kiváló tanára William James, az egyetem elvégzése után ugyanott tanított (1900–42). Elsőként alkalmazott röntgensugarat (1896) fiziológiai vizsgálatokhoz (gyomormozgások), s bevezette a kontrasztanyagok alkalmazását. Felismerte, hogy az emocionális tényezők gátolják a gyomor mozgásait, ebben a mellékvese központi szerepét és az általa termelt adrenalin közvetítő hatását (1899).
Cannon-féle vészreakció témájú tartalmak a WEBBetegen
A CRF, az ADH és a VIP (vasoactiv intestinal
peptid) szintén serkenti, míg a szomatosztatin gátolja az ACTH kiáramlását. A
kortizolnak az általános ellenálló képességet gyengítő hatásavan, melynek hátterében
olyan tényezők állnak, mint a limfociták számának csökkenése,
differenciálódásuk gátlása, a limfokinek termelődésének csökkenése. Tartósan
magas kortizol szint ezért ún. másodlagos megbetegedések, fertőzések
kialakulását segíti (polifaktoriális és/vagy adaptációs betegségek).
A stressz, hormonális változások stresszállapotban
Az egyik a szimpatikus idegrendszer, mely a vegetatív idegrendszer részeként a tudattól független testműködéseket irányítja. Ennek eredményeképpen gyorsul a szívverés, nő a vérnyomás, a pupilla kitágul (hogy a szem lehető legtöbb fényhez jusson, jobban érzékelve a környezetet), miközben az immunrendszer és az emésztő-szervrendszer működése alábbhagy. Vészhelyzetben ezek fölöslegesen vonnák el az energiát az vázizmoktól. Különben is, kinek nem megy el az étvágya egy ilyen szörnyű rém láttán? A Brachypelma boehmei madárpók. Szerintem gyönyörű. Forrás:
A másik csatorna némiképp lassabban fejti ki hatását, és főleg elhúzódó stresszhelyzetben jut főszerephez, de rövidtávon is jelentős a hozzájárulása a vészreakcióhoz. A hipotalamusz egy kémiai anyag (a corticotropin-releasing factor, CRF = kortikotropin felszabadító faktor vagy mellékvese serkentést kiváltó faktor) révén serkenti az agyalapi mirigy et (hipofízist), mely így mellévese serkentő hormont (adenokortikotrop hormon, ACTH) juttat a vérkeringésbe.
Ezzel párhuzamosan viszont magasabb szint en az információ az agykéreg be tart, ahol megtörténik az inger értelmezése, majd továbbhaladva a hippokampusz ba (mely az emlékek raktározásában tölt be fontos szerepet) érkezik. Itt az agy a korábbi tapasztalatok alapján eldönti, hogy valóban vészhelyzet áll-e fenn, és akkor serkenti az amigdalát (rajta keresztül pedig a hipotalamuszt), vagy "megállapítja", hogy téves riasztás történt, és leállítja a vészreakciót. Mivel az alacsony szintű útvonal gyorsabb, minden veszélygyanús helyzetben kialakul egy rövid izgalmi állapot, mely azonban megszűnik, ha valójában biztonságban vagyunk. Ezért olyan könnyű az embereket – és az állatokat – megijeszteni. A Cannon-féle vészreakciót beindításában szerepet játszó agyi területek. A vállunk mögül ránk huhogó ismerőseinktől általában nem érdemes félni. Ha azonban valós veszély fenyeget, a hipotalamusz nemcsak beindítja, hanem fent is tartja az izgalmi állapotot, vagyis a Cannon-féle vészreakciót. Ehhez a szervezet két információs csatornáját veszi igénybe.
Stressz
1. szakasz: alarm reakció
Ekkor a szervezet felkészül a harcra, vagy, ha az nem lehetséges, a menekülésre (fight or flight). A stresszválasz során a következő változások zajlanak a szervezetben (Cannon féle vészreakció):
felgyorsul a szívműködés, hogy több vér jusson az izmokhoz
felgyorsul a légzés, hogy több oxigén jusson a vérbe
megemelkedik a vérnyomás az izmok munkáját segítendő
emelkedik a vércukorszint
a véreloszlás megváltozik, a nem létfontosságú szervekről a meneküléshez szükséges szervek felé áramlik
kitágulnak a pupillák, hogy több fény jusson a szembe
az idegrendszer éber lesz, a figyelem beszűkül
Ezek a reakciók kísértetiesen emlékeztetnek a pánikrohamra, és nem véletlenül. A pánikreakció a szervezet hibásan kiváltódott reakciója egy olyan stresszhelyzetre, amelyet nem így kellene megoldani. Viszont az evolúciónak nem volt arra ideje, hogy a jelenkori stresszfaktorokkal szemben a megfelelő reakciót mutassa, így egy hibás reakció keletkezik. 2. szakasz: alkalmazkodás, ellenállás
Amennyiben folytatódik a stresszhatás, és elhúzódik, a szervezet kénytelen fenntartani a védekezést, megpróbál alkalmazkodni.
Az agy, a vázizmok és a szív
ellátó (koronáriák) erei kitágulnak. Az emésztő készülékben, a húgy- és
nemi szervekben az erek összeszűkülnek. A testnek a pillanatnyi helyzet
szempontjából nem lényeges funkciói és jelzései, pl. a táplálékfelvételt
ösztönző éhség és a belek jelzései átmenetileg szünetelnek. Légzés fokozódik, javul a szervezet oxigénellátása. A lép összehúzódik, így több vörösvérsejt
kerül a keringésbe, javítva az oxigénellátottságot. A pupillák kitágulnak, így a
szemek a fényre érzékenyebbé válnak. A vércukor- és vér FFA-szint emelkedik
A szervezetnek ez a fajta reakciója
tartósan nem maradhat fenn, nagyon gyorsan a szervezet kimerüléséhez vezetne. Tartós ideig ható vagy ismétlődően jelentkező stresszorokkal szemben a
szervezet a Selye-féle általános adaptációs szindrómával (AAS) reagál. Selye (1936) megfogalmazása szerint a tartósan
fennálló és a szervezet homeosztázisának megváltoztatására irányuló, nem
specifikus ingerhatásokkal (stresszorok) szemben a szervezet egy specifikus
mechanizmussal (stressz) válaszol, melynek hátterében a hipotalamusz -
hipofízis - mellékvesekéreg tengely aktiválódása áll.
(Hozzáférés: 2014. április 30. ) ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9. ) ↑ a b SNAC (angol nyelven). ) ↑ a b Who Named It? (angol nyelven). ) ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Кеннон Уолтер Брэдфорд, 2015. szeptember 27. ↑ Brockhaus (német nyelven). ) Források [ szerkesztés]
Magyar nagylexikon V. (C–Csem). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1997. 78. o. ISBN 963-85773-0-4
Nemzetközi katalógusok
WorldCat
VIAF: 44608821
LCCN: n50051510
ISNI: 0000 0001 0893 7322
GND: 119275104
SUDOC: 066910625
NKCS: nlk20000082161
BNF: cb15510865q
KKT: 00435215
BIBSYS: 90130978